Minden amit a Cordyceps Sinensisről tudni érdemes!

Cordyceps.hu / Mi a Cordyceps?

Mi a Cordyceps?

Cordyceps Sinensis: Kína, Nepál és Tibet hegyvidékeiben honos. Magashegyi gombafajta. Kína és Tibet 3000 m tengerszint feletti régióinak hideg, havas, mocsaras területein tenyészik. Különféle rovarok lárváinak teteméből nő ki. A nyári napforduló idején gyűjtik be.

Magyar neve: kínai hernyógomba. Egyéb elnevezések: Cordyceps sinensis, caterpillar fungus, dong chong, xia cao tochukas.

Összekötegelt Cordyceps, mint termék A nyers cordyceps leginkább gyufaszálra hasonlít, tömbökbe összekötve kapható. Napon szárított gombafajták nem veszítik el hatóanyagaikat, mert ellenállnak magasabb hőmérsékletnek is.

A Cordyceps kissé olyan ízű, mint az édesgyökér, vagy a medvecukor.

Szokatlan létformájának köszönhetően hatalmas túlélési képességgel rendelkezik. Több irodalmi forrásban említik: "biológiai ciklusa egyik részében a Cordyceps növényként létezik, a másik részében rovarként".

Tovább olvasom! >>



A Cordycpes Sinensis, avagy a hernyógomba bemutatása:

Rendszertani neve: Cordyceps sinensis
Angol neve: Caterpillar fungus
Kínai nevei: télen rovar, nyáron fű [冬蟲夏草, 冬虫夏草,
dōng-chóng xià-căo] (a növény tibeti elnevezésének:
„yartsa gunbu, a tudományos életben elfogadottabb
Wylie-átírásban: dbyar rtswa dgun vbu” kínai fordítása),
rövidített néven történő említése gyakoribb:
rovar-fű [蟲草, 虫草, chóng-căo]
Japán neve: touchuukasou [冬虫夏草, とうちゅうかそう,
tōchūkasō] (japán olvasat)

Valójában a Cordyceps nem tartozik sem a növényekhez, sem rovarokhoz. Biológusok, Földünk élő organizmusait négy kategóriába sorolják: - sejtjeikben kifejlett sejtmaggal nem rendelkezők (kékeszöld vízinövények) - gombák - növények - állatok, ide tartoznak a rovarok, valamint az ember is.

A Cordyceps Sinensis életciklusaCordyceps: rovarpatogén, aszkuszos gombákhoz tartozik, amelyek elpusztult vagy élő rovarlárvákon, bábokon élősködik. Nem nemi úton szaporodik, amely esetében a szaporodás női és hímsejt összeolvadásával történik, mint például növényeknél, hanem egy sejten belül hordozza mindegyik nem jellegét. Olyan helyeken lakik, ahol megfelelő körülményeket talál fejlődésének és táplálásának (magas hegyek Kínában és Tibetben 3500 méteres szinten).

Nyáron gombaként él, amely amely sötétbarna színű apró fűre emlékeztet. Nehezen észrevehető virágos réteken. Amikor spórái érnek, kilövi azokat, majd azok megtelepszenek az ott élő gyökérrontó lepke (Hepialus armoricanus Oberthur) lárváin, majd élősködnek rajta.

Ettől a pillanattól kezdődik a Cordyceps életének második ciklusa. A lárva földbe ássa magát. A gyógygomba micéliuma kezd benőni a lárva testébe, majd kiszívja belőle a tápanyagokat. Végeredményben a gomba teljesen betölti a rovart, és az elpusztul. A spóra elkezd hasonlítani egy baktériumra, amely elfogyasztja a lárva belsejét, de külső szaruburkát meghagyja saját védelemre. A Cordyceps földben telel át gubó formájában, lárvaburok védi a gomba testét. Amikor elfogy a lárva tápanyaga, a Cordyceps kénytelen áttérni magashegyi növények gyökereire.

Elpusztult rovarból kinőtt Cordyceps SinensisKétéves földalatti fejlődése során a Cordyceps tűri a hosszas tápanyag-, hő- és oxigénhiányt. Tavasszal a lárva légzőnyílásain keresztül a Cordyceps micéliuma (4–11 cm hosszú, tuskó vagy ujj alakú, élénk narancsvörös színű termőteste) kinő a föld szintje fölé, és ciklusa újrakezdődik. A gyógygomba teljes fejlődési ciklusa 5–6 évig tart. Így magyarázható a Cordyceps kínai elnevezése, Dun csun hszia cao, ami azt jelenti: télen rovar, nyáron fű. A Cordyceps tápanyagokban és magashegyi növényekre jellemző biológiailag aktív komponensekben gazdag.


Előfordulása:

A kínai hernyógomba - mintegy 400 tagot számláló Cordyceps nemzetség - gyógyászatilag nagy jelentőségű tagja, amely Kína és Tibet 300m tengerszint feletti területeinek hideg, mocsaras tájain honos. E gyógygomba használata tradicionális tibeti gyógyászatból került át hagyományos kínai gyógyászatba. Különböző irodalmi források adatai eltérőek, ha azt nézzük, hogy mióta használják Kínában, viszont valószínűsíthetjük, hogy felhasználása több mint 1000 évre nyúlik vissza. Első gyógyászati szempontból minősíthető említése a XVII. századra tehető. Wang Ang [汪昂, 汪昂, Wāng Áng] 1694-ben állította össze Bencao Beiyao [《本草備要》, 《本草备要》, Běn-căo bèi yào] c. gyűjteményét, melyben elsőként informál minket a Cordyceps sinensis-ről.

Felhasznált részei és a micéliumok:

Gombatermőtest, különféle eljárásokkal előállított micéliumok, illetve a különféle oldószerekkel, kivonási módszerekkel készített termékek:

Az elpusztult rovar ,,burkával” együtt gyűjtik a termőtesteket, melyeket szárítva, vékony ágakra, vagy drótra fűzve, csomókba kötve hoznak forgalomba, megtisztítva őket a káros anyagoktól, esetleges szennyeződésektől. A legjobb minőségű csomagok Kína Qinghai (Csinghaj) tartományából, valamint Tibetből származnak. A gomba ritka előfordulása, hozzáértő szakértelemmel történő azonosítása, megbízható minőségű, fajazonos, mikrobiológiailag is tiszta termék előállítása érdekében olyan technikákat is kifejlesztettek, amelyekkel nagy mennyiségben lehet előállítani a természetben begyűjtött gombával közel azonos biológiai értékű, állandó összetételű, minőségű anyagot (pl. micélium masszát, micélium extraktumot). A mesterséges előállítás előnye nem csak az, hogy segítségével nagy mennyiségű, bioaktív vegyületekben gazdag termékhez juthatunk, hanem az is, hogy a micélium-kultúra előállításához használt tápanyagok kedvező választásával speciális összetételű és kívánt hatású végtermékeket lehet előállítani.

Kínában, Japánban és Koreában számos módját alkalmazzák a micéliumok előállításának. Ilyen pl. a rizs-, rozs-, köles-, szójabab-, cirok-, illetve ezek keverékeiből (őrölt vagy egész magvak, maghéj) álló szubsztrátumon történő gombafonal-szaporítás, illetve a micélium előállítása folyékony tápközegben. Az előbbi esetben az a cél, hogy tenyésztési időszaka végére minél nagyobb legyen a tiszta micélium mennyisége (jól összeállított és előkészített szubsztrátum esetében akár 90% feletti tiszta micéliumhozamra számíthatunk). A folyadékkultúrás micéliumtenyészetek esetében szűrt micéliumból és kultúraszűrletből egyaránt nyerhetnek ki értékes hatóanyagokat, ugyanis vannak olyan, micéliumok által termelt „exogén” (extracelluláris) hatóanyagok is, amelyek nem micéliumban halmozódnak fel, hanem kultúraszűrletbe jutnak.

Főbb hatóanyagok:

Kis- és nagy molekulasúlyú poliszacharidok, egyéb cukorszármazékok (pl. kordicepsav); fehérjék, peptidek, poliaminok és esszenciális aminosavak; szterolok (pl. ergoszterol, δ-3-ergoszterol, ergoszterol peroxid, 3-szitoszterol, daukoszterol és kampeszterol), telített- és telítetlen zsírsavak (fontosabbak: palmitinsav, sztearinsav, linolsav, olajsav), policiklusos aromás szénhidrogének (ezek a tenyésztésre használt műanyagzsákok anyagával reagálhatnak és akadályozhatják a gombatenyészet növekedését), valamint víz- és zsíroldékony vitaminok (K és E, illetve B1, B2 és B12) és ásványi anyagok (K, Na, Mg, Ca, Fe, Cu, Mn, Zn, Se, Al, Si, Ni, Sr, Ti, Cr, Ga, V és Zr elemekből). Meg kell jegyeznünk, hogy a nyomelemek kimutatható mennyiségét mindig a tápközeg elemösszetétele határozza meg gombák esetében is.

További olvasnivalók:

Cordyceps - Wikipedia.hu

Cordyceps - Wikipedia (angol)


Oldaltérkép
Linkgyűjtemények
linkpont
Linkland linkkatalógus
linkgyűjtemény
Linkkatalógus